ÉPÍTÉSZETI ÍRÁSOK
Válogatás Kőszegi
Lajos írásaiból:
A BÖLCSESSÉG TANÍTÓI
MESÉK
GYÉMÁNTFŰRÉSZ-SZÚTRA
MONDATHULLÁSBAN
SZÍNHÁZI
LEVELEK
ÉPÍTÉSZETI
ÍRÁSOK
MINIATURE
EARTH
Megjelent kötetei:
Ne légy távol!
(1993)
Don't be far
away! (2011, transleted by Beata
Palasthy)
Gyémántfűrész-szútra (2000)
Daimond-saw sutra
(2011, transleted by Beata Palasthy
)
Misli na mene!
Palilogos
(Izbor,
prevod i pogovor Sava Babic – Unus
Mundus 2006/19-22, Nis)
„...a
csend«ház
mégis megvalósítható. Ramana
Maharsi mondja erről: „A mauna [csend] a beszédet és
a gondolkozást felülmúló állapot; a mauna mentális
aktivitás nélküli meditáció. A meditáció az elme leigázása; a
mélymeditáció örökkévaló beszéd. A csend örökbeszélő; ez a
»nyelv« örökéltű áramlása. Ezt az áramlást szakítja
meg a beszéd - mert
a szavak e néma »nyelv« számára csak akadályt
jelentenek. Az előadások képesek órákig lekötni a hallgatókat
anélkül, hogy javítanának rajtuk. A csend egyfelől állandó,
másfelől az egész emberiség üdvét szolgálja.”
(2005)
(Lásd még:
Régi-Új Magyar Építőművészet, 2010/4. szám,
Utóirat melléklet, ill.:
Ponticulus Hungaricus, XVIII/12. szám,
2014. december)
„...a nyitott tenyér abszolút szellemi potencialitás – az isteni valóságot hordozó látható jel: a Szent Szellem erőinek-ajándékainak kérője és hordozója. A nyitott tenyér az áldás előtti pillanat kéztartása, amely arra vár, hogy teli legyen...” (1998)
A Szent György kápolna reszakralizálása
„...Az egykori Szent György kápolna a magyar történelemnek az európai kereszténységhez való kitüntetett kapcsolódási pontja volt. Ez a kicsiny centrum az idők borzalmai során, mintegy ötszáz évvel ezelőtt, láthatatlanná vált. Ötven éve találtak rá ismét – a veszprémi várban – a Szent György kápolnára. Nem csupán a magyarság történetének egyik titkos gyöngyszemére bukkantak, hanem a keresztény identitást egykor megjelenítő kápolnájára. Ezer esztendeje annak, hogy Szent István király elhelyezte benne Szent György koponya-ereklyéjét. A koponya eltűnt, csak néhány kő maradt. ” (2005-2007)
Diákként vonzott a színház és az írás. Rendeztem és játszottam amatőr színházban, készítettem kézzel írt újságot, folyóiratot. Húszévesen elégettem minden versemet. Huszonöt évvel később naplóimat és minden írásomat. Közben – Várhegyi Miklóssal – Hamvas Béla és Szabó Lajos nyomdokaiba lépve kerestem valamit... Aztán Pákozdy László Márton és Kunszt György segített találni új kutatási koordinátákat. Az irodalmon, a színházon, az esszéken, a filozófián és a teológián át haladva jutottam el a szavakon túlra. Friedrich Nietzschével hosszasan álldogáltam a szavak lángoló és leomló hídján. Végül konkrét spirituális gyakorlatokat Buddha tanításai és a vadzsrajána felhatalmazások adtak. Az elmúlt években és most, Eckhart Tolle csendjévell, és a nincs-kettősség mestereitől: Ramana Maharshitól és Nisargadatta Maharajtól kapott iránytűvel kutatom önmagamban – a bennem minden feleslegest elégető – egyetlen hajnalt.