2011. február

Levéltöredékek

GODA GÁBORNAK. Vízkereszt napján (2011. január 6-án) álltál be a hármas kőkörbe, több mint kétezer évvel azután, hogy a három bölcsesség-király leborult a kisdedhez; azon a nevezetes napon kezdted második forgásodat, amelyen a Jordán folyóban megmerítkező-keresztelkedő Jézus testébe Krisztus alászállt (a legnagyobb ellenállás helyén). A magaddal vitt fájdalmakat megsokszorozta a Szent Föld köveiből rezgő, a Jerusalem és Jericho közötti kősivatag membránja által fölerősödő kollektív fájdalom, amelyet az emberi elme őrülete, szakadatlan háborodott háborúja terít szét. A közeli, vérrel öntözött-táplált Zion-Jábel-Templom-hegyről ömlik szét a térségre, a Szent Földre, az egész világra, a harag-gyűlölet-kétségbeesés-halálos küzdelmek sikolyának és kiáltó könnyeinek zajmasszává váló kínja. Második "Egy-Nap-Fordulatod"-dal – a legnagyobb ellenállás helyén, Jerusalem és Jericho között – áttörted ezt a kő-kín-membránt. A Föld, amelyet a közelben Krisztus vére is öntözött (és ezzel eggyé vált a Földdel), végre ismét összekapcsolódhatott az Éggel – gyötrelmes-gyönyörű fordulatod tengelyében. Bárcsak ott lehettem volna, bárcsak segíthetnélek. A beszámoló szövegeket áthatja – mint tengelyfordulatod a Földet és az Eget – az "Egy-Nap-Fordulat" kavargó intenzitása; az elsőség fokozhatatlan metafizikai rangja; az önkénytelen Menedék-Alapítás-Tanítás egyszerűsége; az "emberi" mint testi-lelki-szellemi gravitáció önlegyőzésének kétszeres hajnala (Empedoklész); a szoláris beavató-tradíciókhoz való csatlakozás magától értetődősége; a valamennyi kultúrkörökhöz kötött meditációk és imák és szoteriológiai-formák tengelyeggyé-forrasztása; és amikor már mindent kiforgattál magadból a növekvő nehézségek és fájdalmak mezején, és alig találni meg a követ, a virágot, a kincset,  katharmoi-cseppet, amit oly nehéz szívünkbe emelni végre, s egyetlen örömnyüszítésben némulni el...

*

CSÖRGŐ ZOLTÁNNAK. Megrendülve olvastam soraidat – köszönöm; a felelősségtől – az írás felelősségétől – pedig eláll a lélegzetem. Nagyon nehezen írok.  Még egy levélkét is, ezt is, órákon át. Hogyan lehetne az írás bűvöletén (hypnosis, auto- és selfsuggestions) áthatolni. Azt remélve, hogy vagyunk a ’szellem koldusai' (Máté 5,3), akik 'átmeneti lények, nem véglegesek' (Aurobindo), akiknek a végén egyetlen kérdésük marad ('Nan Yar?' – Maharshi): 'Ki vagyok én?'.

*

LÁNYOMNAK. A női forma le a földre, minden érző lénybe, a legsűrűbb testekbe, a káprázat világába LE-áramoltatná és összekötné a "mennyeit" (a forma-nélkülit, az istenit, az abszolútumot, a tér csöndes tudatosságát, a taót, az "egy-ízt" – az erre való elhívás tudatosságát akár nélkülözve; tudatlan hivatásban: "nem választható tudatosságban"). A férfi forma a földről, a forma-tapasztalat-kínjaitól besűrűsödött testektől fokozatosan megtisztítva, minden érző lény egyre finomabb és tudatosabb lelkét vissza-FEL-áramoltatná és összekapcsolná a "mennyeivel" (az erre való elhívás tudatosságát nem nélkülözve; csak hivatásban: "nem választható tudatosságban"). (Emlékszünk: "Ádámból" – a földből gyúrt emberből – az "Úr" kivette az "oldalbordát": a legszebbet, a legfinomabbat, a legtisztábbat, a nőit. A férfi örökké "ezt" keresi, hogy nőit önmagába visszahelyezve ismét teljes legyen.)

   A női: az isteni beáramlás kapuja. Sophia. Jin.

   A férfi: a visszatéréshez való kulcs keresője. Pistis. Jang.

   Együtt: Pistis Sophia (Hit és Bölcsesség) – Jin-Jang – Advaita – Non-Dual – nem-kettősség: mindenkiben ott van. Néha észrevesszük, és akkor úgy érezzük: öröm.

És amikor a Hagia Sophia kupolája alatt állsz, ne feledd:

   – múljon el benned ez a zűrzavar;

   – ismerd fel a helyes tetteket, amelyek szolgálják az életet és minden lény javát;

   – válaszd azt, ami felelős és igaz lénnyé emel;

   – legyen a gondolatod és szándékod világos, segítő és tiszta;

   – legyen az érzésed és a beszéded szerény, egyértelmű-együttérző és örömteli;

   – legyen a tested és járásod egyenes, könnyed és ragyogó!

   – ébredjen és sugárzón világítson feletted szerencse-csillagod!

Mert eljön a női – a bölcsesség ideje.

*

PALÁSTHY BEÁTÁNAK. Köszönöm a Don’t be far away [a Ne légy távol! könyv-] fordítást. És hogy mennyire nehéz, ám annyira inspiráló a fordításod, ehhez egy példát: "Elkülönülni az emberi fajtól és kapcsolatba lépni valami 'Egészen Más'-sal." Így fordítod: "To separate from the human race, and to connect with something completely different." Az "Egészen Más" témája kétezer ötszáz (vagy még több) éve az elme küzdelmes játéka.

   Az analogia entis, a léthasonlóság az arisztotelészi-szenttamási metafizikának kulcsfogalma. A kérdés az, hogy hogyan beszélhetünk Istenről, ha az emberi fogalmak is ugyanúgy részesülnek a létből. Az analogia entis "arra a problémára keres tehát megoldást, hogy a létezést állítjuk Istenről, aki magától való és szükségszerűen létezik, állítjuk az emberről, aki kapja a létét, de állítjuk pl. az embernek valamilyen sajátságáról is, amelynek nincs önálló léte, hanem csak a hordozó alanyban létezik (értelmesség). Már Arisztotelész fölvetette a kérdést, hogy milyen értelemben mondjuk a lét különböző fokaihoz tartozó dolgokról, hogy léteznek. Egyik lehetőség az, hogy csak a név közös, de a jelzett dolog egészen más (aequivocitas). Pl. Isten léte és a világ léte minden tekintetben különbözik; Isten annyira másként létezik, hogy róla legföljebb csak azt mondhatjuk el, hogy mi nem ő, de létéről semmi pozitív állítást nem tehetünk. A másik véglet az azonosság (univocitas), amely pl. Isten létét és a világ létét egynek veszi (monizmus, panteizmus, német idealizmus). Az arisztotelészi megoldás a kettő között van. Lényegében Isten léte és a világ léte más, de van közöttük valami megfelelőség. A megfelelőség, az azonosság éppen csak abban van, hogy mindkettő létezik, de más és más módon. Arra kell figyelemmel lennünk, hogy a különbség nagyobb, mint a megfelelőség, de a megfelelőséget mégis valamilyen tárgyi jegy alapján állítjuk. A létezés fogalma tehát mindenre kiterjed, de nem úgy, hogy hozzáadott jegyek által a körét szűkítjük vagy tágítjuk, hanem önmagában jelenti a létezők egységét és sokféleségét. Ezért a létet kategória fölötti fogalomnak is nevezzük. A mi logikai létanalógiánk alapja a valóságban meglevő analogia entis, vagyis a létezőknek a létben való megegyezése és különbözése." (Analogia entis) A megoldást Pákozdy László Márton (és a Karl Barthtot követő református teológia továbbá olykor az új katolikus teológia is) abban látta, hogy amikor Istenről beszélünk, azt is el kell mondanunk, hogy nem a vallások kreatúrája, nem antropomorf transzformáció, hanem valami "Egészen Más". "Isten Egészen Más!" – e kijelentésnek, amit Pákozdy Mester oly gyakran leírt, számomra óriási érzelmi töltete is van... Mivel nem találtam megfelelő angol verziót (a "completely different" nem tűnt annak, mert a "different"-ben meghal a léthasonlóságunk (analogia entis), ezért megpróbálkoztam ezzel: God is "Wholly-holy Else". Nem biztos, hogy "jó". De most már látható talán a törekvés benne, bennem, bennünk.

   És köszönöm a Diamondsaw-sutra fordítást, talán átélhetted fordítás közben azt a bennem máig szétáradó örömtüzet, amit akkoriban, az össze-szerkesztésekor átélhettem. A létrehozóikat messze felülmúló, világosító szöveg, amihez kellett a gyémántfoglalat szánkhja-forma, s lehet, hogy ez a forma a kapu. És látni kell, hogy nincs több kincs. A Don’t be far away és a Diamondsaw-sutra, a két időtlen írás. Elég ez. Nincs mit fordítani már. Amiket mostanában írok: beszélgetések magamban. Címzettjéhez (címzettjeihez) még nem érnek el. Ha jobban megnézem írásaimat, csupán lábnyomok a hóban. Ahol a hó a fontosabb. Növekvő látásodat gyönyörködve bámulom. Elvonulásomat önmagamba még énem csituló követelései sem zavarják meg.

*

VÁRHEGYI MIKLÓSNAK. Köszönöm, hogy egy kis életjelet adtál. Sokszor gondoltam Rád, remélve, hogy örömben fénylő és szellemben teljes az életed. S kérdésedre, hogy "mivel foglalkozom", válaszolva, bőven elég, amit a honlapomon olvashatsz. Az itt olvasható írásokból kiderülhet, hogy miként próbálok olykor vissza-visszatérni az életbe, hogy folytonosan mélyülő önmagamba való elvonulásomból felszabaduló erőket hogyan igyekszem újra és újra szolgálatba állítani. Aztán, ha szolgálatom letelt vagy ha (gyakrabban) nem kellett, akkor a megnyugvás belső ösvényein baktatok. Amerre járok, alig találni embert. Egyre csöndesebb és üresebb e táj. És egyre több benne a megértés, amely finom és áttetsző felhőként ragyog, és átöleli a Földet...

2011. január

Sanctus Januarius

Az év első napján a városka melletti erdőkben és dombokon sétáltam. Ragyogott a Nap, szikrázó gyöngyruhákban vibráltak a mozdulatlan táncukat járó fák, és nem tudtam eldönteni, hogy a tenger-ég vagy gyémánt-hó nevet-e jobban menetelésemen. Órák ringtak el, mint egy óriás-pillanat. Aztán a kép megváltozott. Az erdő mellett kanyargó fehér úton megjelent egy lassan növekvő szürke folt. Egy ember aludt a fagyban. Vékony alkatú, borostás, részeg fiatal férfi volt. Kezén kesztyű helyett lyukas zokni, a kabátba kétszer is belefért. Felébresztettem, talpra állítottam, és bekísértem a városba. Dülöngélt, olykor elesett, de folyamatoson összefüggéstelenül beszélt. Egyszer csak megállt és józanul azt kérdezte: "Te Isten vagy?" Azt mondtam bátran, hogy "Igen". Mentünk tovább, aztán úgy hallgatott, mintha megfontolna valamit, végül kibökte: "Nem jársz jól velem..."

*

A januári National Geographic címlapján jelzik: valamikor az idén, 2011-ben, eljön a pillanat, amikor már 7 milliárdan élünk a Földön. Amikor 55 évvel ezelőtt leszülettem, még csak 3 milliárdnyian voltunk. A folyóirat spotján olvasom, hogy kétszáz évig tartani, míg elszámolok 7 milliárdig, vagy hét milliárd lépés elég ahhoz, hogy 133-szor körbe járjam a Földet. Ma minden másodpercben 2 ember hal meg és 5 ember jön a világra. Ha szorosan egymás mellé állnánk, akkor elférnénk Los Angeles városában. A Földön 194 országban több mint 7000 nyelven próbáljuk megérteni egymást. Az emberi biomasszánk súlya meghaladja a 100 millió tonnát, amely ugyan még mindig csekély része a teljes, mintegy 560 milliárd tonnányi biomasszának, ám teljesen uralmunk alá hajtottuk a növényeket és az állatokat. 1970 óta a Föld élővilágának több mint egynegyede eltűnt. A szárazföldi fajok populációja 25, a tengeri állatoké 28, az édesvízieké 29 százalékkal csökkent. A tengeri fajok esetében tíz év alatt, 1995 és 2005 között zajlott le a drasztikus csökkenés, az óceáni madarak állománya 30 százalékkal fogyatkozott meg a kilencvenes évek közepe óta. A legjobban érintett fajok közé tartoznak az afrikai antilopok, a kardhalak és a pörölyfejű cápák, a kínai édesvízi delfin pedig ebben az időszakban gyakorlatilag kihalt. A 16. század óta 134 madárfaj halt ki a Földön.

*

Legalább ötezer rigó pusztult el szilveszterkor egy kisvárosban az Egyesült Államokban (Arkansas, Beebe). A gátlástalan tűzijátékot és petárdázást követően a madarak tömegében hullottak alá az égből az óévbúcsúztató éjszakán. A feketerigók rémületükben nekirepültek minden tárgynak, neki csapódtak fáknak, házaknak, oszlopoknak és egymásnak is, zavarodott állapotukban pusztultak el. Hasonló tömeges madárpusztulás volt Louisiana keleti részén, Pointe Coupee-ben, valamint a svédországi Falköpingben.

*

Konyha-asztrológiai és megélhetési-ezoterikus körökben a Vénusz évét hirdetik. Ami azt jelenti, hogy ebben az évben "szebbek és gazdagabbak lehetünk, s rengeteg szexi örömben lesz részünk". Valóban, a Vénusz a kezdetek kezdetétől megigézte az embert. Ha közelebb lépünk a Vénusz iniciációjához, akkor megérthetjük, mit jelent: a legenda szerint aranyszekéren utazik, ahol megfordul az emberek boldogok lesznek, minden megújul. Vénusz istennő madara a galamb. Szent növényei az alma és a rózsa. Esthajnalcsillagnak nevezzük őt, éjfélkor elbújik, és sosem láthatjuk a horizont felett. Pedig ez a rejtőzése az ő lényege. Hol van, mit csinál, mi történik vele? A Vénusz azért tud tündökölni az esti és hajnali ég alján örök szépségben, mert megmártózik abban a titokban, ami nekünk is adva van. Mundán-asztrológiai megközelítésben ehhez segít most valamennyiünket a Szaturnusz is. Miközben "királyok tűnnek el" az emberi erőszak lángjaiban, ez az év saját géniuszunk, "őrangyalunk" megtalálásának éve lehet; amelyben beérhetnek a külső-belső spirituális zarándokutak, és a szellemi erők felfokozhatják magát az életerőt, feltárulhat gyémánttudatunk, amely arra vár, hogy teljesen a miénk legyen.

*

A politikai próféciák nem ismerik az ember gyémánttudatát. A világot fenyegető túlságosan megalapozott fóbiák (az iszlám államok összeomlása és szétáradó erőszakhulláma, a terrorizmus soha nem látott méretű tobzódása, a vezető államok és szervezetek tehetetlensége, az atomháború fokozódó veszélye, a Föld élőlényeinek és a Föld erőinek őrült pusztítása, az emberi életek növekvő nélkülözései, járványok és természeti katasztrófák áradata… – World Predictions Prophecies Future 2011-2012) is mind ránk várnak. De minden pillanatban választhatunk. Vagy belefulladunk saját egó-mocsarunkba, vagy megállunk és azonnal belépünk igaz természetünkbe, és felismerjük gyémánttudatunkat, azt, hogy „istenek vagyunk”.

*

"„Ez a gyönyörű ország csak álom, illúzió, értelmetlen belé kapaszkodni. Ha nem tudjuk legyőzni a negatív érzelmek hatalmát magunkban, akkor a külső ellenséggel folytatott harc soha nem ér véget.” A mesterek mestere Dilgo Khyentse Rinpoche (1910-1991) végrendeletként hagyta nyugati tanítványaira a „Dzogcsen gyakorlat a mindennapi életben” (Dzogchen Practice in Everyday Life) című tanítást. Szolgálja minden érző lények megvilágosodását!

*